Papírország
Érdekes új szót találtam ki pár perce. Mivel a munkám végett sokat mozgok szavak, mondatok között, egy szó mint száz, a magyar nyelvben, így mondhatni nap mint nap jutnak eszembe a mostani országra, világra, és minden egyéb dologra vonatkozó nyelvújító szavak. Íme a legutóbbi szó, ami épp a blog bejegyzés megírásának a legelső pillanatában ugrott be: papíroszág.
Ha mégis magyarázatra lenne szükség a szó értelmezésével kapcsolatban, akkor nem habozom, le is írom, hogy mire is gondoltam pontosan eme szó véletlenszerű megalkotása közben.
Aki magyar ember lévén esetlegesen nem ismerné a Papírkutyák című magyar filmet, amit 2008-ban készítettek, akkor annyit elárulnék róla (nem lelőve a történést), hogy jó magyar filmes szokáshoz híven, az emberek (és általában a magyar emberek) egyszerű szerencsétlenségét mutatja be, vázolja fel, és imitálja úgy, hogy az embernek a könnye kicsordul (hogy a hasonlóságok miatt a sírástól, avagy a humoros megjegyzések miatt, azt mindenki döntse el maga). Jelen esetünkben a papírkutyák olyan emberek, akik kívülről mutatnak valamit, belül azonban üresek. Nagyfejű, öntelt, keménykedő, "kihaénnem" kutyák, akik valójában csak papírból vannak, és az első szél elfújja, az első eső elmossa őket. Sajnos ez a szó jut nekem is eszembe, amikor hazánk állapotait veszem górcső alá (félreértés ne essék, egyáltalán nem az emberekre gondolok, akik mindennapi kemény munkával próbálják meg a saját maguk és családjuk boldogulásához szükséges feltételeket megteremteni), így nem túl nagy bátorsággal, inkább csak úgy szerényen, sajnálkozva húzom rá az új szót az országunkra: papírország.
A szó másik jelentése nem ennyire elvont, épp ellenkezőleg: a legegyszerűbb, és legegyérteműbb jelentéséből kell kiindulni. Mert mi is történik, ha "ne adj Isten" bármiféle ügyet is intéznünk egyetlen drága hazánkban?! Mivel a számítógépes technológia még nem annyira fejlett (Magyarországon), ezért az ügyintézéshez legalább 2 nap szabadságot kell kivenni a munkahelyünkön, hogy a szükséges papírokat beszerezzük. Ez nem az eljáró hivatalok hibája, sokkal inkább a törvényhozóké. Lényeg a lényeg, akármilyen ügyet is intézzünk, ne felejtsük el magunkkal vinni a: személyi igazolványt (3 példányban fénymásolva, közjegyzővel hitelesítve), lakcímkártyát, jogosítványt, bankkártyánkat (amit persze fizetésre nem tudunk használni a hivatalban, maximum a vonalzó szerepét töltheti be), a születési anyakönyvi kivonatunkat, a kutyánk oltási bizonyítványát (ha több kutyánk van, akkor elég kettőnek a papírjai). Mindezeken kívül legalább 3 olyan toll, ami bírja a strapát, plusz legyen elég üzemanyagunk a kocsiban/kerékpárban/lábunkban/bennünk, hogy meg tudjuk tenni a hivatalok (értsd: Önkormányzat, Könyvtár, Falugazdászi Hivatal, Posta, Földhivatal, stb.) közötti hosszú kilométereket, és ott ki bírjuk várni a több órányi sorokat. Folytathatnám, de biztosan a kedves olvasó is tudja és érti, hogy mire akarok kilyukadni...
Szóval itt tartunk, tartok, ezért is vélem "jó" kitalációnak a papírország jelzőt, mivel teljes mértékben rápasszol országunk jellegére. Sajnos. De a remény hal meg utoljára, hátha országunk már van annyira idős, hogy éppen a menopauza korszakába érjen, és a felvilágosodás reneszánsza söpörjön rajta végig. Én, vérhű magyarként bízom ebben. Amíg lehet. Mi mást is tehetnék.
Üdvözlettel: KM
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.